Amit a sírásról tudni kell

Írta: | február 17, 2014

Baby lying indoors cryingMindig is éreztem, hogy nem helyes dolog egy gyermeket sírni hagyni. Több könyvet is elolvastam ebben a témában és Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell című könyvében végre magyarázatot is találtam arra, hogy miért nem helyes egy kisbabát sírni hagyni.

A csecsemők nem tudnak manipulálni, az idegrendszerük ahhoz még nagyon éretlen, hogy ilyen bonyolult dologra, mint a manipulálás képesek legyenek. Ugyanilyen okból arra sem képesek, hogy hisztizzenek, ez is csak később alakul ki. A babák genetikailag úgy vannak „beprogramozva”, hogy sirjanak, ha valami nem jó nekik. A sírás egy jelzés: valami nem jó, segíts nekem!

Ahogy Freud is mondta, „az embergyerek nem teljesen kész állapotban jön a világra”, azaz minden gyermek gyakorlatilag koraszülött, így maximálisan rá van utalva a környezetére. A csecsemő több okból fog sírni; sír, ha éhes, ha szomjas, ha fáj valamije, ha melege van, ha fázik, ha valami új, ha valami megijeszti, ha álmos, és még sorolhatnám. Későbbi életkorokban a sírás a „nem” kifejezésére szolgál. „Ne tegyél le az öledből, megrémít!”, „Nem akarok annak a néninek az ölébe ülni, nálad olyan jó volt!”.

Kezdetben nehéz rájönni, hogy miért sír a baba. Egy idő után az ember megtanulja, hogy most azért sír mert fáradt vagy éhes, de az sem baj, ha nem mindig értjük pontosan a sírás okát. A lényeg, hogy reagáljunk rá! Mivel a kisbaba agya fejletlen, nem képes magát megnyugtatni, ehhez a felnőtt segítségére van szüksége.

Fontos tisztázni azt, hogy nem maga a sírás az, ami hosszútávon káros hatással van a gyermekre, hanem a hosszan tartó sírás, sírni hagyás az, aminek súlyos következményei vannak. Az alvástréningek is emiatt nem ajánlottak, ilyenkor ugyanis a kisbaba hosszan sír és ez káros folyamatokat indít el a szervezetében.

Lássuk mik ezek:
1. Ha egy babát sírni hagynak az életre szóló hatással lesz a stresszválasz rendszerére ! Ma már számos kutatás bebizonyította, hogy a korai stressz (hosszantartó sírás) káros hatással van a kisbaba agyára.
A sírás hatására a stresszszint állandósul és beindul a hipothalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, mely aktiváció hatására nagy mennyiségben szabadul fel a kortizol nevű hormon. A zaklatott állapotban levő csecsemő stressztengelye erőteljesen aktivált és folyamatosan pumpálja ki a kortizolt. A kortizol hamarosan olyan magas szintet ér el, ami már káros, toxikus hatású az agyra, és kulcsfontosságú területeket károsít. Ha a gyermeket meg is vigasztalják, a stressztengely  még hosszú ideig továbbra is aktív marad, így a káros folyamatok nem állnak le.

2. Amikor egy kisgyermek sír a vegetatív idegrendszere aktiválódik. Az a rész aktiválódik, ami a riasztásért (szimpatikus) felelős. Megnő a baba pulzusa, vérnyomása, szaporán lélegzik, kipirul, izmai megfeszülnek. Ha a megnyugtatás nem jön időben, ennek a szimpatikus idegrendszeri aktiválódásnak hosszútávú következményei vannak.

3. A baba egy idő után azt az érzést éli át, hogy ő nem számít a világnak, hiába szól, senki sem figyel rá. Kialakul benne az az érzés, hogy nem is érdemes szólni, mert ő nem elég fontos. Sokszor hallom, hogy mesélik az édesanyák, hogy “Lám, eleinte sírt, nem akart egyedül elaludni, de hagytuk sírni, és most már nem sír, szépen elalszik egyedül.” Ezzel csak az a gond, hogy a “néma” gyermek is átéli a stresszt ugyanúgy mint eddig, csak már segítséget kérni sincs “kedve”.

Mit jelent ez a későbbiekben?
1. A tudósok egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy a már kamaszkorban jelentkező pszichés problémák, mint a depresszió és a különböző szorongásos kórképek, a gyermekkorban elszenvedett stressznek a következményei. A túl érzékeny stresszválasz tengely olyan, mint egy rosszul beállított riasztórendszer. Akkor is riaszt, amikor nem kellene, azaz az ilyen gyermek/felnőtt  apró ingerekre is fokozott válasszal, azaz szorongással válaszol, miközben maga nem is tud erről. Az agy automakusan bekapcsol és leadja a vészjelzést.

2. Megfigyelték, hogy a kortizol hatására az egyik területe, az ún. hippocampus zsugorodásnak indult, sejthalál következtében. Ez az agyi terület felelős többek között a memóriáért is, azok, akiknek kisebb a hippocampusuk, alacsonyabb pontszámot értek el memóriateszteken.

3. Azt is kimutatták, hogy a kortizol hatására olyan agyi területek pusztultak el, amik miatt alacsonyabb dopamin, noradrenalin, szerotonin és opioidszintek alakulnak ki. Az alacsony dopaminszint a esetén a gyermek nehezebben koncentrál, tanulási nehézségei lehetnek, az alacsony szerotoninszint az egyik oka a depressziónak és az agressziónak, az opioidok pedig fontosak a félelem- és a stresszérzés csökkentésében, így ha csökken a számuk, könnyebben él át a gyermek stresszt.

4. A szimpatikus idegrendszer aktiválódásának hatására a megnő a gyermek esélye fertőzéskre, légzési problémákra, szívbetegségekre, emésztési- és alvászavarokra, kialakulhat nála magasvérnyomás, fejfájás, krónikus fáradtság és pánikrohamok.

5. Több tanulmány azt támasztja alá, hogy létezik egy ún. „agybél-tengely”. Ezek a vizsgálatok összefüggést mutattak ki a korai stressz és az irritábilis bél szindróma megjelenése között.

Mit tehet a szülő?
Ha a szülő megérti, hogy a kisbaba nem tud manipulálni és az idegrendszere fejletlen és érzékeny, akkor már jó úton jár. Amikor a szülő megvigasztalja a kisbabát, akkor aktiválódik az ún. bolygóideg (nervus vagus). Ez az az ideg, ami szabályozza a belső szervek működését. Hatására gyorsan helyreáll a rend, csökken a pulzus és a vérnyomás, a légzés is normalizálódik. Kutatások kimutatták, hogy a jó vagus-tónus hozzájárul a lelki egyensúlyhoz, a jó koncentrációhoz és a jól működő immunrendszerhez. Jó vagus-tónusú emberrel jó együtt lenni.

A vigasztalás lehet ölelés, felvevés, masszázs, szoptatás, hordozás. A lényeg, hogy a baba biztonságban érezze magát és leálljon az aktiválódott stresszválasz-tengely.

Összegzés:
1. A szülőket „be lehet tanítani” arra, hogy legyőzzék ösztönös vágyukat a gyermek megnyugtatására, és a gyermeket is le lehet szoktatni az ösztönös sírásról, de ennek megvan az ára.
2. A hosszan tartó sírás rossz irányba befolyásolja az agy és a test fontos rendszereit, hajlamossá tehet depresszióra, különböző testi betegségekre.
3. Azzal, hogy sírni hagyják a gyereket, azt éli át, hogy akkor hagyják cserben, amikor a legnagyobb szüksége lenne segítségre.
4. Nagyon fontos, hogy ezek a folyamatok nem csak a kisbabák agyában, hanem a totyogók, sőt a nagyobb gyermekek agyában is végbemennek, így a 2-3 éves babáknál is nagyon fontos, az odafordulás, megértés, vigasztalás!

Mindezeket megértve, azt gondolom, senki sem gondolhatja úgy, hogy egy kisbabát szabad sírni hagyni!

Felhasznált irodalom:
(1):
Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell c. könyve 2008.

Share Button

Hozzászólás