Kisbaba születik, Anya születik, Apa születik = Család születik

Várandósság, 9 hónap, fájások, szülés…..és végre a kisbaba, akit annyira vártak a szülei megszületett! Kire hasonlít? Hogy fogják hívni? Hány cm és hány gramm? Apuka elvágja a köldökzsinórt,  első fürdetés, öltöztetés, szoptatás. Minden megy a maga útján!
Három nap után a baba és az édesanyja hazamennek a kórházból, és hirtelen ott áll a két tétova felnőtt és nézi ezt a picike lényt, az ő saját gyermeküket. Hirtelen megérzik azt, hogy minden megváltozott. Semmi sem lesz már a régi, a felhőtlen napok elmúltak, itt most már mindig lesz valaki, aki mindennél fontosabb. Felelősek lettek egy életre ezért a kisbabáért, aki mit sem sejtve alszik békésen….

Nagyon szép ez a történet, és szerencsére sok esetben így is zajlanak a dolgok. Megszületik a kisbaba, hazamegy a szüleivel és elindul a közös élet. Első gyermeknél viszont valami egészen más is történik, amit sokszor elfelejtünk.
Nem csak baba születik, hanem a baba születésének pillanatában Édesanya és Édesapa, azaz egy Család születik!
Fontos lenne erre felkészíteni már a várandósság alatt a kismamát és a kispapát is, mert ez a folyamat, bármilyen meghökkentően is hangzik, nem megy végbe mindig zökkenőmentesen.

A pszichológia meg is nevezi ezt az állapotot, amikor a fiatal házaspárból szülőpár lesz, ez egy ún. normatív krízis. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy normatív, azaz normális, hogy lezajlik; de egyben krízis is, ami azt jelenti, hogy valami olyan dolog történik, ami változást hoz az életbe és attól függ, hogy mi lesz a kimenetele, hogy hogyan reagálunk rá. Az életben számos ilyen normatív krízis van, az első gyermek születése csak az egyik ezek közül.

A szülők, általában, nincsenek lélekben felkészülve arra, hogy mi vár rájuk a baba születése után. Aztán megdöbbenek azon, sőt, szégyenlik magukat amiatt, hogy nem érzik egyből jól magukat ebben az új helyzetben. Meg vannak ijedve, nem akarják mégsem ezt az új életet, persze már visszacsinálni sem szeretnék, mert ott van ez az édes csöppség, akit első pillanattól a szívükbe zártak. Ha lenne valaki, aki megnyugtatná a szülőket, hogy normális az, amin keresztülmennek, akkor mindenkinek könnyebb lenne a dolga! Mint minden új helyzetet, ezt is meg kell szokni, bele kell jönni és mindenkinek meg kell találnia a saját új helyét a családban és az új feladatokat, amik ebből a megváltozott helyzetből adódnak!
Hagyjunk időt maguknak, hogy megszokjuk az új helyzetet, Ugyanez igaz arra is, amikor kistestvér érkezik. Nem kell, hogy rögtön minden könnyen menjen, nem kell, hogy rögtön boldogok legyünk az új helyzetben.

Idő, idő, idő és türelem kell, magunk és a társunk felé is!