Miért érzem rosszul magam, miközben boldognak kellene lennem? – avagy a szülés utáni depresszió

Írta: | január 6, 2014

Szülés utáni depresszióAmikor végre 9 hónap után a várva várt kisbaba megszületik, mindenki örül, felhőtlen a boldogság! Mindenki gratulál és azt kérdezi az újdonsült szülőktől, hogy „Ugye milyen boldogság ez a kisbaba?” Az anya és az apa jólnevelten bólogatnak, miközben lehet, hogy azt érzik, hogy valami nem stimmel. Miért van az, hogy mindenki azt mondta, hogy a kisbaba érkezése csupa öröm és boldogság, mi meg nem érezzük magunkat boldognak?

Szándékosan nem csak a nőkről beszélek, mert a szülés utáni depresszió a férfiakat is érintheti! Az édesapáknak is gyökerestül megváltozik az élete, és azt se felejtsük el, hogy nekik a várandósság 9 hónapja nem olyan intenzív élmény, mint a nőknek, aki a saját testüben érzik a változásokat és minden sejtjükkel készülnek az új élet érkezésére.

A gyermek születése egy fordulópont, egy ún. normatív krízis. Nem ez az egyetlen ilyen normatív krízis az életben, számos ilyen krízissel bírkózunk meg életünk során, ilyen akár a házasságkötés is, de például új munkahely, költözés vagy testvérszületés is idesorolható. Az élethez tehát hozzátartozik az, hogy változnak a helyzetek és ezekhez alkalmazkodni kell. Az, hogy krízis, csupán annyit jelent, hogy változás, ami miatt az embernek is változnia kell, ami nem mindig könnyű, még akkor sem, ha a változás (krízis) alapvetően egy jó, várt, örömteli dolog (pl. kisbaba születik).

Egy baba érkezésekor a házaspárból szülőpár lesz, az első gyerekből testvér, a szülőkből nagyszülők.  Manapság sajnos a születést, szülést kísérő segítő ritusok hiányoznak, az anya a munkából esik a szülőágyra és a szülés után sincs meg az a támogató, segítő közeg, ami régen megvolt. Nincs idő az áthangolódásra, nincs meg az a támogató, védő közeg, ami kellene és emiatt is sokszor alakulnak ki hangulati zavarok.

A szülést követő hangulati zavarok formái a kövekezők:

  1. Baby-blues: nagyon gyakori jelenség, a nők 70-80%-át érinti. Jellemzően az első napok, első hét során jelentkezik. Az édesanya mindenen elsírja magát, függetlenül attól, hogy épp szomorúnak vagy boldognak érzi magát.  Ez a hangulati zavar teljesen normális és a hormonok lecsillapodásával illetve az új helyzettel való megbírkózással egyidőben le is cseng.

  2. Posztpartum depresszió: ez a nők kb. 10-25%-át érinti, és az első év folyamán bármikor felléphet. Kedvetlenség, alvás-evés problémák, szorongás, örömtelenség, és különböző testi tünetek jellemzik. Megfigyelték, hogy az ilyen édesanyák gyakran vagy közömbösek a gyermekük iránt vagy épp túlóvóak, de nagyon mechanikusan gondolkoznak (szigorú etetési rend, időbeosztáshoz ragaszkodás stb.)

  3. Posztpartum poszttraumás stressz szindróma: traumásnak megélt szülés után jelentkezhet. Szorongás, a trauma újraátélése illetve depresszió jellemzi.

  4. Posztpartum pszichózis: szerencsére nagyon ritka jelenség, súlyos állapot, melyben a valóságtól való teljes elszakadás a jellemző.

Mit tehetünk?

  1. Ismerjük fel a rizikófaktorokat!
    A következők lehetnek a rizikófaktorok: traumás szülés, nemkívánt terhesség, első szülés, fiatal életkor, idősebb életkor, támogató közeg hiánya, korábban is meglevő depresszió, bántalmazott anya, anya kapcsolata rossz a saját édesanyjával, koraszülés, baba és a mama szeparációja a szülés után, alacsony önbecsülés, felkészületlenség. Fontos, hogy lehet, hogy ezek egyike sem igaz, és mégis kialakul hangulati zavar!

  2. Ismerjük fel a tüneteket!
    Már a várandósság során látható jelei lehetnek a depressziónak, később pedig ha egy anya arról panaszkodik, hogy folyton fáradt, nem bír enni, fogyott vagy épp túl sokat eszik, hízik, aggódik, kedvetlen, szomorú stb, mindeképpen merjünk kérdezni és ha kell szakember segítségét kérni!

A posztpartum hangulatzavarok az anyák nagy százalékát érintik, majdnem minden megkérdezett anya IGEN-nel válaszol arra a kérdésre, hogy átélt-e ezek közül a negatív érzések közül jó párat.

Fontos a felismerés és a kezelés, mind a baba, mind az anya és az egész család szempontjából! Az lenne a cél, hogy az édesanyák merjenek beszélni az érzelmeikről, hogy ne érezzék úgy, hogy egyedül vannak a gondjaikkal és főleg, hogy ne szégyenkezzenek a negatív érzéseik miatt. Teljesen érthető módon, nagyon sok anya nem meri elmondani, hogy nem érzi magát boldognak, hogy kimerült és csalódott. Nem ezt várta a baba érkezésével, senki sem készítette fel arra, hogy egy gyermek gondozása ennyi önfeláldozással jár és ennyire fárasztó.

Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy manapság a közösségi oldalakra felkerülő családi fotók is a teljes idillt mutatják be. Könnyű az ilyen képeket nézegetve abba a hibába esni, hogy azt gondoljuk, hogy ilyen könnyű és idillikus más családok élete. Hideg zuhanyként éri az embert, ha a saját gyermeke érkezését követően nem pont ezt tapasztalja meg. Sok anyától hallottam a kérdést, hogy: Miért nem mondta nekem senki, hogy a baba születése után ennyire megváltozik minden? Miért nem szólt senki arról, hogy ez életem legnehezebb feladata?

Azt sem szoktuk elmesélni, hogy bizony a legtöbb anya megtapasztalja a szülés utáni depresszió ilyen vagy olyan formáját, a szerencsésebbek könnyebben túllesznek rajta, de vannak olyanok, akiknek nehezebben megy. Ők azok, akik azon túl, hogy eleve rosszul érzik magukat a bőrükben, még szégyenkeznek és le is nézik magukat, amiatt, hogy rossz anyának érzik magukat, akik nem örülnek eléggé a baba érkezésének. Ha sikerülne elérni, hogy az anyák megfelelő tájékoztatást kapjanak már a szülés előtt, arról, hogy mi várható; és tudnák, hogy ha bármilyen hangulatzavart tapasztalnak magukon, akkor bátran beszélhetnek erről, nos, akkor azzal sok családnak segítenénk!

Merjünk kérdezni, merjünk beszélni és merjünk segítséget kérni! Forduljon bizalommal szoptatási tanácsadónkhoz!

Felhasznált irodalom:
(
1) Dr. Török Szabolcs: Laktációs Szaktanácsadó Vizsgára Felkészítő Szakirányú Továbbképzési Szak tankönyv II. 2012, Schneiderné Diószegi Eszter: A rendszerszemléletű családkonzultáció alapjai fejezet

Share Button

Hozzászólás