Mikor alussza már át végre az éjszakát?

Egy kisbabának minél hamarabb át kell aludnia az éjszakát! Ez egy olyan tévhit, ami sok édesanyát keserít el és kelt bennük rossz érzést. Azt érzik, hogy ők rontottak el valamit, mivel minden más kisbaba a környezetükben már átalussza az éjszakákat.

De mi az igazság? Honnan jön ez az elképzelés?
Az ’50-es években több kutatást is végeztek az Egyesült Államokban, és ezeknél arra jutottak, hogy a babák maguktól el tudnak aludni, és az éjszakákat pedig átalusszák már viszonylag kiskortól fogva. Az eredmények így azt sugallták, hogy ha ez nem így van, akkor ott valami el van rontva, a baba el van kényeztetve és a szülőknek sürgősen tenniük kell valamit, nehogy a baba végérvényesen a fejükre nőjjön. Ezek után hirtelen nagyon sok „alvászavarosnak” titulált csecsemő (jellemzően azok a csecsemők, akik csak anyatejet kaptak) lett az Egyesült Államokban, és nagyon sok olyan szülő, aki a kutatásokat hallva, teljesen kétségbeesett.
A szakemberek megoldásokat is hamar kínáltak a tétova szülőknek, néhány példa ezek közül: különböző alvás tréningek, sírni hagyás, külön szoba, cumi, illetve, hogy este jó sokat kell adni enni a babának, akkor majd jól alszik éjszaka.
Sajnos azt elfelejtették megemlíteni, hogy ezeknél a kutatásoknál olyan kisbabákat figyeltek meg, akik tápszerrel tápláltak voltak, és az elalváshoz pedig ezen kívül cumit kaptak. A tápszerről tudni lehet, hogy lassabban ürül ki a baba gyomrából, azaz később éhezik meg, így hosszabban is alszik, a cumi pedig segít a babáknak az „egyedül” elalvásban.

Szerencsére itt nincs vége a történetnek, később, a ’90-es években, többféle agykutatást is végeztek, és ezek során két, az alvás-elalvás szempontjából nagyon fontos dologra jöttek rá:
1. Az egyik, hogy az egyedül elalvás nem elvárható egy csecsemőtől, de még egy nagyobb gyerektől sem, mivel ez agyi érés következménye és nem tanult folyamat! Körülbelül 3 éves korra lesz olyan érett az agy, hogy képes lesz a gyerek kizárni a külvilágot, képes lecsendesedni és így el tud egyedül is aludni.
2. A másik pedig az, hogy a kisbabák úgy vannak kitalálva, hogy éjszaka felébredjenek. Az éjszakai ébredés egy normális és szükséges dolog; fontos a kötődés kialakításában, a zsír-fehérje anyagcsere szabályozásában is. Mindehhez még azt is jó tudni, hogy az embergyerek a hordozott élőlények közé tartozik, ami megmagyarázza a közelség, gyakori szopatás és a hordozás iránti igényét is.

Ameddig a baba nem tud egyedül elaludni illetve éjszaka többször ébred, addig semmi gond nincs azzal, ha a szülő jelen van, segít az elalvásban, illetve a visszaalvásban. Sőt! Ez lenne a normális! Ha az ember a szívére hallgat, maga is érzi, mennyire távol áll az a normálistól, hogy egy babát vagy kisgyermeket sírni hagy. A sötét szobában, az ágyában állva síró gyerekben mi megy végbe? Miket érez? És honnan jön az a természetellenes késztetése a szülőknek, hogy hagyják a gyermeküket sírni egyedül? Csakis a téves és káros „szakirodalmakból”, amik teljesen lerombolták a szülők ősi ösztöneit.

Mindenkit arra bátorítok, hogy ezeknek az információknak a birtokában, merjék bátran altatni a gyermeküket, mert ezzel nem ártanak neki, hanem segítik azon az úton, ami az önállóság fele visz!

Felhasznált irodalom:
1. Dr. Török Szabolcs: Laktációs Szaktanácsadó Vizsgára Felkészítő Szakirányú Továbbképzési Szak tankönyv I. 2012, Schneiderné Diószegi Eszter: Alvás, hordozás fejezet