Tisztelet a baba felé

Ez nagyon érdekes! Hogy is értem ezt pontosan? Kinek kéne kit tisztelnie? Nem a gyereknek kellene a szülőt?

A válaszom: De! De nem csak a gyereknek kell a szülőt tisztelnie, hanem bizony a szülőnek is a gyerekét! Egy kisbaba minden tisztelelet megérdemel, attól függetlenül, hogy hányadik gyermekként érkezik a családba! Ahhoz, hogy később ő is meg tudja adni másoknak a tiszteletet, ahhoz a szüleinek kell jó példával előljárni!

Mit értek pontosan ez alatt? Hogy tisztelhetem a kisbabámat?
Például azzal tudom megtisztelni, ha amikor alszik igyekszem csendben maradni, vagyis halkabban intézni a dolgaimat. Tudom, hogy ez nem mindig és mindenhol megoldható, egy nagyobb testvért nem lehet lehalkítani, főleg amikor kicsi a korkülönbség és a nagy is még kicsi. Azt is igaz, hogy a babák tudnak a legnagyobb zajban is aludni, na nem mindig, de előfordul.
Azt gondolom mégis, hogy tévhit az, hogy attól mert valaki mellett egész nap megy a tv, meg hangosan beszélgetnek, olyan alvó lesz, aki majd semmitől sem fog felébredni. Egy felnőtt nem attól felszínes- vagy mélyalvó, hogy kisbaba korában mennyit zajongtak körülötte. Ez inkább típus függő, mint sok minden más is. Persze mindent meg lehet szokni, és tényleg vannak olyan kisbabák, akik minden zaj mellett jól alszanak, és vannak olyanok is, akik viszont egy kis pisszenésre is felébrednek.

Tulajdonképpen itt inkább egy bizonyos mentalitásról, hozzáállásról van szó. Hogy tekintek a gyermekemre?
Nagyon sok helyen olvasni, hogy a kisbaba jön később a családba, így neki kell alkalmazkodni mindenkihez! Ez a fajta hozzáállás úgy tekint a babára, mint egy betolakodóra, és nem úgy mint egy kislényre, aki éppen megszületett és attól függetlenül, hogy nem tud beszélni és kiállni a jogaiért, mégis a legnagyobb törődésre, gondoskodásra van szüksége és megérdemli, hogy az ő igényei kerüljenek egy időre maximálisan a középpontba! És most megint ki kell arra térnem, hogy nyilván, ha első babáról van szó, akkor könnyebb ezt megvalósítani, mint a testvéreknél, de mint mondtam, ez itt egyfajta gondolkodásmódot jelent.

Gondoljunk végig egy tipikus esetet! Vasárnapi ebéd után, mindenki jóllakott és semmi másra nem, vágyik, mint hogy kicsit lepihenjen.  A család minden tagja ledől valahova kicsit pihenni. Akik ébren vannak, azoktól elvárható, hogy csendben vagy halkabban intézzék a dolgaikat, ha tv-t néznek vagy rádiót hallgatnak lehalkítják, ha beszélgetni szeretnének, akkor is halkabban beszélgetnek. Ha egy gyermek hangosabban játszik és a nagypapa épp még aludni szeretne, akkor a felnőttek szólnak neki, hogy halkabban, mert zavarja a nagypapa pihenését. Ez így jól is van, tényleg ha belegondolunk, senki sem szeret igazán zajban aludni….

Pont a kisbabánk miért szeretne?